Az ősz a kedvenc évszakom. Főleg azért is, mert a sok tennivaló, és az egyre több színben játszó táj feledteti velem, hogy milyen pocsék is volt a nyár. Ahogy láttam mások is kedvet kaptak a lógatáshoz. Nem is csoda, hisz elviselhetőbb a napsütés, és kellemes a kintlét. Aki szeptember elején indult horgászni, biztos szép emlékekkel gazdagodott, mind látványban mint eredményben.

Kora ősz a csatornán

Mivel elég rég jelentkeztem új cikkel, és most is csak egy röpke keszegezésre jutott időm, így most egy élménybeszámolót tudok nektek tálalni.

Aznap kora délelőtt született az a kósza gondolat, hogy milenne ha kipróbálnánk egy új horgász állást a Ferenc csatornán. Gondolhatjátok meddig kellett győzködni :) rögtön kaptam a lehetőségen! Szinte gondolkodás nélkül pakoltam amit csak jónak találtam. Persze a kapkodás megbosszulta magát... de erről majd később.

Keskeny földúton jutottunk el a kiszemelt helyre, ahol állítólag a bodorkák nagyjai hemzsegnek. Útközben elnéztem a betakarítás előtti kukoricafüldeket, a bokros csatornapartot, és pár percig kikapcsolt az agyam a látványtól. Lehet furcsán hangzik, de egy olyan képet láttam ami a lelkemnek is jólesett és örömmel róttam az utam.

Ahogy odaértünk és a csalitosban a vízpart felé közelítettünk, egyszercsak mentás illatfelhőbe futottam. Nemvagyok egy nagy botanikus, és a víz közelségének betudhatóan vizimentának aposztrofáltam, de később kiderült hogy bermagott mentát találtam. Ekkora már tényleg felhőtlen volt a kedvem, és vigyorogtam mintha valami tudatmódosító szer hatása alá kerültem volna. Pedig ez csak a természet bája.

A képen egy gyíkot rejtettünk el :)

De láttam barátnőmön is, hogy ő is jól érzi magát, és végre kikapcsolhat, nem kell most semmn agyalni, csak a halak eszén járjunk túl :)

Ez egy örömteli horgászat volt

Ahogy kicsomagoltuk spiccbotjainkat, és fenékmélységet mértünk, már repültek is az etetőgombócok. Horogra kukorica vagy kukorica-csonti szendvics került, és vártuk az első jelentkezőket.

 Vártuk-vártuk őket, de csak nem akartak jönni. Néha sneci, kisebb vörösszárnyú, de semmi olyasmi amiért igazából jöttünk. Egy a vízbe hullott nagyobb faág pedig horogmarasztalóként tökéletesen dolgozott, a vékony 16-os horgokat semmi perc alatt görbítette közel egyenesre, vagy törte el.

A kezdeti nagy öröm, kezdett rémálom szerű horgászatba átcsapni. Semmi se működött, halak sehol, Menjünk haza!

Egy gyors edéd közben kitaláltuk, hogy főzünk buzát, és kukoricát vegyesen, és megpróbálunk azzal pár bodrit becsapni, hiszen a málós főtt buza minden keszegféle gyenge pontja, főleg a nagyobbaké, azok mindíg elcsábulnak tőle.

Így is lett. Amíg mi a déli sziesztát tartottuk addig komótosan lobogva főtt puhára a szemes, és mire újra megindultunk volna készen is állt a horgászatra. Még úgy melegen egy jó liternyit elkülönítttem, és két csomag vaniliás cukrot ráfordítottam, jól összekevertem és mehettünk is. Ezúttal etetőanyagot nem vittünk, csakis a magokban bíztunk.

Nehezített terep

És milyen jól tettük. Az a hely ami pár órával ezelőtt szinte horrornak tűnt, egy varázsütésre szebbnél szebb halacskák rejtekhelyének bizonyult. A horogra is csak egy szem buza került. Így tudtunk csak halat fogni. Ritmusosan fogtuk a halakat, így az etetés is a halfogások ütemében történt. Egy-egy marékkal mindkét úszóhoz. Egy kis üröm volt az örömben az, hogy a lassan folyó csatorna rengeteg úszó növényi részt hozott magával. Folyamatosan mozgatni kellett a szerelést, mertkülönben elvitte volna a tenyérnyi uszadék. A korábban horogmarasztaló faág elé sikerült kicsaljak jópár kiskárászt, bodorkát, karikakeszeget. A medertörésen pedig szebbnél szebb vörösszárnyúak jelentkeztek.

A medertörés is szépet adott.

A peca "nagyjai"

Este 6 felé terveztük a peca végét, hogy maradjon még másra is időnk, de sikerült még negyed órát kikönyörögjek, és úgy néz ki mégiscsak szeretnek a halak, mivel ebben a kialkudott kis időben kapott a legnagyobb bodorka. Szépen komótosan süllyeszette az úszót, és meglepően harciasan küzdött a horgon. De a 12-es gumi gyorsan felőrölte kirohanásait és megadta magát.

A bandanagy

Lehet nem ez volt életem leglátványosabb horgászata, de hogy a legnyugottabb abban biztos vagyok.

Remélem még sokáig kitart az ősz és sok szép horgászélményt könyvelhetünk még el idén.

Irány horgászni, hiszen a halak mindíg harapnak ;)