Már alig vártam a hétvégét, hogy végre ismét vízparton lehessek, de sajnos sok-sok dolog miatt nem jött össze. Főleg azért mivel barátnőm kijelentette, hogy ő tanulni akar és elég borongós-szeles volt az időjárás is, erős fronthatással.

Ahogy eljött a hétfő reggel és kivittem őt a busza elé, sunyi kis gondolatom támadt. Ahogy elbúcsúztunk és ő a busszal az iskolája felé, én autóval a horgászbolt felé vettem az irányt. Gyors vettem is 2 doboz csontit. Irány haza! Gyors bekevertem egy fél doboz pelletet ( Haldorádó Pellet Pack - Fagyos Ponty & halas expander pellet) és némi etetőanyagot ( Tímár Mix - Dévér fekete). Ugyanis egy feeder és egy match bottal akartam horgászni. Úgyis rég volt alkalmam úszózni, hát itt az ideje.

Persze a tóra ismét drótszamárral akartam kijutni, hiszen gyógytornának is kifejezetten ajánlott, na meg 450-es benzinárnál közel 20 km alatt színtisztán spóroltam majd egy ezrest. Így egy kis dobozba pakoltam a legszükségesebbeket, pontymatracnak így jutott hely, haltartót ismét nem vittem magammal, mivel visszaengedem amit fogtam.

Ahogy tudtam összerámoltam mindent, és már tekertem is ki. Ahogy kiértem, gyors vettem egy jegyet, és most egy másik, de a kedvenc helyem szomszédságában lévő horgászállást foglaltam el. Kipakolás közben jöttem rá, hogy a kapkodás a selejt melegágya. Ugyanis a pelletekhez nélkülözhetetlen vékony fűzőtűt, és a szilikon stopperemet is otthon hagytam. Hát gratulálok - magamnak :)

Gyors ki kellett valamit találni. Szerencsére volt nálam pár befőttes gumi, egyiket ketté vágtam és abból csináltam ütközőt. A fűzőtű hiány viszont nem oldódott meg, így csak csontit és technopufit tudtam a horgaimra tűzni. Amíg ennek a hiányosságnak a pótlásán agyaltam, dobtam a feederrel 3 alapozó gombócot a Haldorádó Pellet Feeder kosárral, majd vékony (0,06mm) fonott előkét hurkoltam a forgóba és csonti csokorral már repült is az etetés felé. Az úszóst is beélesítettem. Alig 15 méterre előttem egy bokrokkal, fákkal benőtt sziget volt, annak a tövét próbáltam meghorgászni, reméltem lesz ott pár jobb dévér vagy krász.  

Ahogy meglett az úszós helye, mélységmérés után rádobtam 6 nagy gombócot - alapozásként, és nem sokat kellett várni egy pocakos bodorka már rá is akaszkodott a horogra.

De alig tudtam lefényképezni, a feeder spicce remegni kezdett. Maszatolós nyúlós kapással jelentkezett a nap első ponyta , amellyel egy jót küzdöttem, mivel a tóba tiszai nyurgák is kerültek annó. Szépen hajlott a botom, jól megdolgoztatta a Shimano Alivio-t ez a szép sodrófa. Gyönyörű hal :) nem bíztam betelni a szépségével, csináltam is gyors pár képet róla.

 Szép nyúlánk, és milyen erős!

Száját lefertőtlenítettem a horog ütötte sebtől, és vissza is engedtem. Újra csaliztam, de most már egy fél technopufi is volt a horgon. Kár, hogy nem kapni errefelé olyan pufit ami a feederezéshez használt horgokra is jó lenne méretben. A leggyakrabban használt 10-12 es horgokon elég sután néz ki még a legkisebb is. Miután bedobtam és tudtam az úszóst is figyelni, érdekes dolgokat láttam. Sokszor oldalazott az úszóm, sőt néha olyan feltolós kapásokat láttam, hogy azt illusztrációként kellene a horgász könyvekbe írni. De mindegyik kapásomra történő bevágás üres volt.  Horgot cseréltem, most már egy 14-es volt fenn és 10 centit fektettem el a fenéken. Hátha így rájövök ki is ez a bátortalan jelentkező. De sajna semmi eredmény. Úgy gondolom apró snecik lephették el az etetésem. Ismét horgot cseréltem, és egy nagy szem kukoricát tettem a horogra, amit majd a darabosabbak úgyis felvesznek.

A sok üres matches bevágás után kész élmény volt a feederen jelentkező botgörbítős kapás. Kicsit elbambultam, és a hal máris egy akadó felé ment. Sikerült gyors jobb belátásra, és irányváltásra bírni. Nem akartam elveszíteni se a halat se a szerelést, és 0.20-as zsinórral biztos nem tépem ki a faágak közül a horgom ha az ott leakad. Egy szép tükrös pihegett nemsokkal később a matracon. De sajna szegényke harci sérült volt. Gondolom egy sokeszű barbár kitépte a szájából a húsoskampó méretű horgát. Azt is lefertőtlenítettem.

 Szakáll nélküli horoggal ilyet nem lehet elkövetni    

Egyszer megkérdeztem a tó tulaját, hogy miért nem teszi kötelezővé a pontymatrac, fertőtlenítő, szakáll nélküli horog szenthármas használatát ? A válasza érthető volt: "az ide látogató horgászok döntő többsége még nem is hallott ilyenekről, és ha kötelező lenne nem is olyan jó szájízzel vennék, hiszen korlátozva éreznék magukat"  - Hát igen messze van még az angliai carpodromok világa. pedig de jó lenne... 

Újra csaliztam, visszadobtam a pelletes etetésre a Gubancgátló nélküli kosarak. De fél óra múlva sem volt jelentkező a kikönnyített csonti csokorra. Dobtam még párat hátha. Közben a match-re is érkezett pár kárász és dévér.

Szeretek keszegezni is, de rá kellett jöjjek, ez a hely ahol próbálkozok, nem a keszegnépség találkahelye. 

 Szép tenyeresek jöttek

Sajna a feeder érintetlen volt már közel egy órája. Elkezdtem agyalni, hogy is lehetne a fűzőtű hiányát kibekkelni. Nézegettem a pelletjeimet, és az egyik dobozában ott figyelt a megoldás. Egy közepes szilikon pellet karika. Nem vagyok híve ennek a kis kelléknek, mivel a pelleteket rosz irányba fordítja, és így nagyobb horgot kell használni. De most meglett a megoldás. A horogra illesztő karját levágtam, így csak egy rugalmas karikám maradt amit rákötöttem a hajszálelőkére. A horog most egy 8-as méretű füles kerek öblű Drenann. És hihetetlen jól működő megoldást kaptam. Ha előbb rájövök nem veszek feleslegbe 3 fűzőtűt is.

Az előkével együtt lecseréltem a bordás kosarat egy 30grammos Preston Banjo-ra. Nagyon kedvelem ezt az eszközt. Íme pár gusztusos kép a használatáról:

 Az aljára behelyezzük a csalinkat és az előkezsinórt a közelebbi vájatba igazítjuk

 Mehet rá a pellet, púpozottan, de csak akkor ha az kellőképp nedves 

 Az előkés vájattal ellentétesbe tegyük a Banjo szárát

 Egy határozott nyomással a pellet már a tányérba tapad-persze ha kellőképp nedves

 Majd megnyomjuk az alján a PUSH - kioldó gombot és kész is

Na így pellettel újra beindult a biznisz. Sorban jöttek a kisebb pontyok, majd egy szép visszaeresztős kapással a nap legnagyobb hala is tiszteletét tette:)

 Ő volt az egyetlen akit így fényképeztem ma

 Kicsivel 4 kiló feletti, de nagyon szürkés árnyalatú volt. Majdnem olyan színnel mint egy ezüstkárász. A szokásos rituálé után ő is visszanyerte szabadságát. 

Ekkora már délután fél négy körül kezdett egyre hidegebb szél fújni, a pulóveremet is vissza kellett húzzam. A halaknak se tett jót a hirtelen változás. Semelyik készségen nem jelentkezett kapás. Hiába cseréltem a pelletet, hiába dobtam közelebb, távolabb az etetésemhez. Semmi eredménye. 

És nemsokára az eső is eleredt. Gondoltam várok még, hátha esőben felélénkül a víz. Így is lett. Fogtam két szép kis pontyot, és a match-el egy szép "sütnivaló" ezüstkárászt.

Az eső hol kis, hol nagy intenzitással esett, én pedig alig láttam a menedéket adó fa alól a kapásokat. Így elhatároztam, hogy összeszedem a cokmókjaim és szépen hazaindulok, ahogy alábbhagy az esőzés. Szerencsém volt. Kaptam a felhőktől egy kis szünetet, és már mentem is. Vagyis csak mentem volna, ha a kijárati kapu nem lett volna lelakatolva :) Kicsit kellemetlen érzés volt, de gyorsan megoldottam a helyzetet. Telefon a halőrnek, az pedig gyors jött is. Nem vett észre. Hát ez az átka ha félreeső területen horgászik az ember:) Kicsit elbeszélgettem vele. Őt se hajtotta a tatár, épp ráért. Miután elköszöntünk, nekiindultam, hogy hazatekerjek. Kellemes eső utáni hűvös időben, és abban a bizonyos illatban amit az ázott földek, füvek, növények árasztanak a bőséges zuhé után. Elégedett voltam a nappal, hiszen 7 pontyot, 3 dévért, 5 kárászt és pár szép bodorkát sikerült fogjak.

Kellemes nap volt, végre vízparton is lehettem. Kellett már. Elhihetitek kicsit kifáradtam. Nem sokáig kellett azokat a bizonyos birkákat számoljam, hogy elaludjak.